#mkbtklub

#Salát Gergely



KAPCSOLAT

Academia.eu - YouTube - E-mail


Dr. Salát Gergely
Dr. Salát Gergely

Kínával édesanyám, Mészáros Klára révén találkoztam először, aki hozzám hasonlóan Kína-kutató volt (s egy időben a Magyar-Kínai Baráti Társaság elnökeként is szolgált). Gyerekkoromban sokat nézegettem a polcokon a kis kínai izéket, és édesanyám néha elvitt a kínai követségen rendezett "filmkoktélokra" (ma már kihalt műfaj), amelyekből persze semmit nem értettem. Igazán közel akkor kerültem az országhoz, amikor 1992-ben édesanyámat váratlanul kinevezték pekingi nagykövetnek, ekkor nővérem kivételével az egész családom kikerült Kínába négy évre. Engem a Pekingi 55. számú Középiskolába adtak be, ide jártam három évet, majd egy évig a Peking Egyetemen tanultam jogot.

Kínába érkezve az ember azonnal érzi, hogy valami hatalmasba csöppent bele. Én is így voltam ezzel, s azt hiszem, az óriási méreteket és mennyiségeket azóta se tudom igazán feldolgozni. 1992-1996 között éltem Pekingben, ez volt a kínai reformok újraindulásának időszaka, ami elképesztő ütemű fejlődéssel járt. Kinéztem az ablakon, és a szemem előtt zajlott egy régi-új világhatalom felemelkedése.

Ennek ellenére, amikor hazajöttünk, még nem voltam biztos benne, hogy hivatásszerűen Kínával akarok foglalkozni. Jelentkeztem az ELTE kínai szakára, de leginkább csak azért, hogy ne vigyenek el katonának. Aztán az egyetemen ébredtem rá, hogy az, amit éveket át láttam, hallottam, éreztem, szagoltam, ízleltem, kutatási témaként is szolgálhat, s hogy érdemes Kínával tudományosan is foglalkozni. Emellett egyre jobban zavart, hogy miközben jómagam éreztem, hogy Kínában világtörténelmi jelentőségű folyamatok zajlanak, a magyar közvélemény semmit se tudott erről, Kínával kapcsolatban évtizedes sztereotípiák éltek, s nem is nagyon érdekelt senkit az egész. Ezért is indultam el abba az irányba - s ezt most is tartom -, hogy az egyetemi karrierhez és megélhetéshez szükséges tudományos munka mellett, néha a rovására is, a lehető legtöbb alkalmat igyekszem kihasználni az ismeretterjesztésre, népszerűsítésre. Fő hivatásomnak igazából ezt érzem.

2001 óta tanítok az ELTE kínai szakán, de 2013 óta a főállásom a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen van, ahol a Kínai Tanszéket vezetem. Az elmúlt években az egyre növekvő érdeklődés arra ösztönzött, hogy a hagyományos bölcsész témák helyett Kína kül- és belpolitikájába ássam bele magam, ennek köszönhetően a Külügyi és Külgazdasági Intézet is meghívott vezető kutatónak. Mindennel foglalkozom, ami kínai, az ókori törvényektől kezdve a kortárs költészeten keresztül az Övezet és Út kezdeményezésig, tanítok, írok, médiában szerepelek. Tudományos munkáim egy része az Academia.edu profilomnál elérhető (https://independent.academia.edu/SalatGergely), s a járványhelyzetet arra használtam ki, hogy az összes egyetemi és egyéb előadásomat felvegyem, és mindenki számára elérhetővé tegyem Youtube csatornámon (https://www.youtube.com/channel/UC8y2hB0jbvv_57j0fX-yfZA). Szintén bárki meghallgathatja a kollégáimmal közösen készített, heti rendszerességgel jelentkező Orient Expressz podcast adásait, amelyekben a legkülönbözőbb ázsiai témákkal foglalkozunk (https://soundcloud.com/orientexpressz). (2022. március 10.)


OLVASS BELE!

Mo Yan: Az éneklő fal (részlet)

Fordította Salát Gergely


(...)

Ha elhagyjuk a hidat, s újra felkapaszkodunk a töltésre, a még mindig illatos növényektől és vadvirágoktól ezer színben pompázó töltésre, s a tetején megállva délre nézünk, a földnek hirtelen megváltozik a színe: a folyótól északra feketék a mezők, délre zöldessárga a talaj. Ősszel, amikor a folyótól délre tízezer munyi területen beérik a cirok, az olyan, mint a vér, mint a tűz, mint a fennkölt érzések. A cirokszemeket csipegető galambok búgása meglepő módon éppen olyan, mint a szomorú női sírás. De most mindent jéggé fagyasztó tél van, a földek mélyen alszanak a hótakaró alatt, a felkelő nap fénye ragyog, szemünk előtt tízezer ölnyi aranyüveg terül el. A hófödte mezőn egymást láthatólag ismerő emberek tömege sürgölődik, mintha a föld alól bújtak volna elő. Ez Gaomi járás északkeleti körzetének "havas vására." A "havas vásár" nem más, mint a hófödte földön rendezett falusi piac. A hómezőn folytatott kereskedés, az itt tartott ünnepség olyan szertartás, amelyen a szavak áradatát viszsza kell fojtani, amelyen egyetlen hangos szó is nagy szerencsétlenséghez vezet. Az északkeleti körzet lakosainak ezrei, amint megérkezik a tél, már alig várják az első hóesést; ha a hó befödte a földeket, kibújnak a házukból, s összegyűlnek a Tus-folyó déli partján, ezen a nagyjából háromszáz mu nagyságú titokzatos fennsíkon. Állítólag ez a terület néhány évszázaddal ezelőtt a Sun család birtoka volt, de ma már a falu közös földje. Azt is mondják, hogy Gaomi járás északkeleti körzetének vezetői a fennsíkot úgynevezett "fejlesztési övezetté" akarták minősíteni, de ez az ostoba ötlet elszánt ellenállást váltott ki a falubeliek körében. A területet elkerítő faoszlopokat több tucatszor megrongálták, s a járásfőnök udvarába éjszakánként egy kocsirakománynyi törött téglát és cserepet dobáltak.

Mennyire emlékszem még arra, amikor nagyapámmal először mentem a "havas vásárra"! A szemeddel nézhettél, a kezeddel mutogathattál, az eszeddel felfoghattál, de nem volt szabad szólásra nyitni a szádat. Milyen következménye van annak, ha valaki megszólal? Erről egyetértés van, de senki nem beszél róla. A "havas vásáron" mindenféle dolgot lehet kapni, a legtöbb a gyékényből font papucs meg a különböző ennivalók. A "havas vásárt" az ételek illata uralja: az olajban sült húsos táska illata, az olajos lángosrudak illata, a piruló sertéshús illata, a sült vadnyúl illata... A nők bő ruhaujjukkal takarják el a szájukat, mintha így akarnák megakadályozni, hogy a hideg szél behatoljon, valójában azonban azt gátolják meg, hogy a beszéd kibukjon belőlük. Mi itt betartjuk az ősi megegyezést: nem beszélünk. Ezzel az ember önmagát korlátozza, s egyben kihívást is állít saját maga elé. Az acélt megedzik című régi híres szovjet regényben a főszereplő, Pável Korcsagin azt mondja, hogy ha nem dohányzunk, akkor nem dohányzunk; Gaomi járás északkeleti körzetének népe azt mondja, hogy ha nem beszélünk, akkor nem beszélünk. Ha valaki amúgy dohányzik, de mégsem gyújt rá, az szenvedés; ha viszont valaki szokott beszélni, de mégsem beszél, az élvezet. Persze nem könnyű elérni, hogy aki idejön, az mind fogja be a száját. Azokban az években a saját szememmel láttam, hogy mivel nem szabad megszólalni, milyen csodálatos sebességgel zajlanak a különböző adásvételek a "havas vásáron". Mivel nem szabad megszólalni, minden rendkívül egyszerűvé és közvetlenné válik; ebből is látszik, hogy az emberi világban az elhangzott szavak kilencvenkilenc százaléka felesleges beszéd, mindet nyugodtan megspórolhatnánk. Csukd be a szádat, s takaríts meg erőt és időt, hogy gondolkozhass! Ha nem beszélsz, több mindenről tudomást szerezhetsz. Színről, illatról, formáról. Az emberek, ha nem beszélnek, megértő, harmonikus hangulatba jutnak; ha nem beszélnek, elkerülik a túlzott intimitást, de elejét veszik a konfliktusoknak is; ha nem beszélnek, azzal maguk közé átlátszó függönyt húznak, s e függöny miatt éppen hogy jobban megjegyezzük a másik kinézetét. Ha nincs beszéd, gyakrabban hallhatsz szép hangokat. Beszéd nélkül a nők csábos mosolya még kellemesebb és még többet sejtető. Ha beszélni akarsz, megteheted, de amint kinyitod a szádat, számtalan szempár mered rád, s mérhetetlen szégyent fogsz érezni. Mindenki tud beszélni, de mégsem szólnak, hát akkor te miért akarsz mindenképpen mondani valamit? A nép csendje, azt mondják, félelmetes előjel: amíg az emberek egymás szavába vágva vitatkoznak, szidják a másikat, addig a társadalom még gyógyítható; ha azonban a nép közömbös csendbe burkolózik, s úgy tesz, mintha néma lenne, akkor az a társadalom a végét járja. Azt beszélik, egyszer egy idegen vidékről származó ember a "havas vásáron" járva csodálkozva megkérdezte: "Hát ti itt mind megnémultatok?" Hogy milyen büntetést kapott ezért? Azt találjátok ki!

(...)


A teljes novella letölthető itt:


PUBLIKÁCIÓK

feltöltés alatt...


FOTÓALBUM


Auguszt Adrienn - Bárdi László - Borosnyay-Miklós Katalin - Cheng Wei - Gárdián Nikolett - Gárdián Gábor - Geng Jie (Sziszi) - Gergely Marianne - Hochstein Ferencné - Horváth Gabriella - Horváth Gergely - Horváth Janisz - Huang Szilvia - Ipolyi Éva - Józsa Sándor - Kalmár Éva - Katona György - Kesselyák Péter - Kun Attila - Kusai Sándor - Lérántné Deák Zsuzsanna - Mészáros Sándor - Mészáros Sándorné - Mohr Richárd - Nagy Judit Éva - Németh Iván - Papp Ildikó - Pavlicsek Patrik - Qiao Wen - Rácz Lajos - Rudits Márta - Simon Adrienn - Salát Gergely - Szuszky Katalin - Virágh Dénesné Judit - Yu Debin - Yu Zemin - Yu-Barta Erika - Zoltai Alexandra - Zombory Klára - (...)

*Az #mkbtklub névsora feltöltés alatt, a bemutatkozó anyagok gyűjtése és megosztása folyamatban.

**Az #mkbtklub-hoz minden tagunk csatlakozhat, amennyiben elküldi bemutatkozó anyagát.


Ismerjük meg jobban egymást!