#mkbtklub

#Horváth Gergely

nyugalmazott főiskolai tanár

az MKBT által adományozott "Civil diplomácia követe"

az MKBT kiadásában megjelent "Szép ívű hidak" főszerkesztője


KAPCSOLAT

feltöltés alatt...


Horváth Gergely
Horváth Gergely

Horváth Gergely

Az ELTE TTK-n 1974-ben végeztem földrajz-matematika-térképészet szakon. Rövid térképszerkesztői munka után nyugdíjazásomig folyamatosan tanítottam, elsősorban a tanárképzésben vettem részt az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Földrajz Tanszékén, majd annak megszüntetése után az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetében. Az oktatás mellett regionális földrajzi és tájföldrajzi kutatásokat végeztem, 1994-ben elnyertem a földrajztudomány kandidátusa címet. Közel 300 publikációm jelent meg, közülük több Kínával, elsősorban Kína földrajzával kapcsolatos. Tankönyvfejezeteim is megjelentek Kína földrajzáról. Főiskolai tanárként 2015-ben mentem nyugdíjba.

Már az 1950-es évek elején édesanyám kínai aspiránsokat tanított magyar nyelvre, ettől az időtől eredeztethető Kína iránti érdeklődésem. Ösztöndíjjal, kutatócserével, konferenciákon való részvétellel, hivatalos, továbbá baráti látogatásokkal számos alkalommal jártam Kínában, a legtöbb tartományba és nagyvárosba sikerült eljutnom, varázslatos tájakat sikerült felkeresnem. Elsősorban Kína természeti szépségei és kultúrája vonzanak, de nagyon szeretem a mindennapok hagyományos - sajnos a globalizáció miatt gyors ütemben eltűnőben lévő - világát, a kínai hangulatokat, az ellesett pillanatokat. A pályázatra beküldött fotóalbumaim képei ez utóbbi témakörökben készült válogatások.


Forrás: KÍNA - MOST IS KÖZEL, az MKBT "fotóalbum" pályázata (2021)


Horváth Gergely I. album: Érdekes tevékenységek


Kínában természetesen az emberek ugyanúgy végzik a napi munkájukat, feladataikat, élnek esetlegesen a hobbijuknak, mint bárhol máshol a Földön. Mégis, vannak olyan tevékenységek, amelyek annyira sajátosan kínaiak, vagy végzésüket annyira sajátos körülmények jellemzik, hogy egy külföldi számára élményt, de legalábbis hálás fotótémát kínálnak, ráadásul az ország bármely részében hasonló módon figyelhetők meg. Albumomba ezek közül válogattam néhány, számomra emlékezetes pillanatokat tükröző fényképet.

Az étkezést és az ételek készítését a világon mindenütt sok helyi sajátosság jellemzi. Már első hosszú kínai utamon megfigyelhettem, hogy a főzés és annak előkészítése gyakran zajlik az utcán. Láttam pl. csirkét levágni az utcán úgy, hogy a szegény pára torkát a kanális felett vágták el, vagy láttam sorsát megérző fiatal borjút reszketni vidéki kisváros étterme előtt... Albumom képei persze jóval kevésbé "vérszomjasak", de úgy érzem, nagyon jellegzetesek. És persze előkészítés és ételkészítés után a terméket el is kell adni, ennek körülményei is gyakran sajátosak és nagyon hangulatosak.

Albumom első négy képe tehát az étkezéshez kapcsolódik. Első képemen - címe Valami készül - feltehetően egy édesség készítésének egy szakasza látható, második képemen - címe Pucolás - minden bizonnyal egy csonthéjas gyümölcs külső héját távolítják el erős férfiak, míg a harmadik képemen - címe Finomság előkészítése - két hölgy készíti elő a majdani főznivalót nagyon tipikus környezetben, végül a negyedik képen - címe Csülökárusítás - egy jellegzetes helyi terméket kínálnak eladásra.

Egy másik érdekes élményem volt már első utamon, hogy rengeteg takarítót, utcaseprőt láttam. Bizonyára az állam törekvése a teljes foglalkoztatásra is szerepet játszik abban, hogy Kínában oly sokan foglalkoznak ezzel a munkával, de kétségtelen, akárhol járunk, perceken belül találkozhatunk velük. Nem véletlen, hogy utazásaim során sok fényképet készítettem erről a tevékenységről

Közülük néhány vidám és hangulatos képet választottam ki az album számára. A nagy legyező alakú seprők különös színfoltot jelentenek, ez látható albumom ötödik képén - címe Templomudvar takarítása -, míg hatodik képem címe A vidám utcaseprő, a hetediké pedig Az alapos szemétgyűjtő. Persze a szemét eltakarítása ma már nem csak kézi munka, mint ezt nyolcadik képem - címe Motorizált kukás - is bizonyítja.

Végül az album utolsó négy képén néhány különleges foglakozás látható, jellegzetesen kínai körülmények között. Kilencedik képemen - címe Elég éles-e már? - utcai köszörűs látható munka közben. Az elmúlt években már elképesztő méreteket öltő turizmus sok-sok ember számára biztosít megélhetést: tízedik képemen - címe Tutajos - egy geoparkban turisták tutajoztatásával foglalkozó helyi lakos látható, a tizenegyediken - címe: Furulyaárus - vevőcsalogató hangokat csihol éppen hangszeréből az árus, míg az album utolsó képén - címe Itt a piros, hol a piros? - feltehetően egy Európában is jól ismert tevékenység kínai "változata" látható.

Természetesen még számtalan tevékenységet sikerült képeken megörökíteni, de most ebbe az albumba ennyi fért. Talán sikerült egy kis élménnyel szolgálni azoknak, akiknek még nem adatott meg, hogy Kínában járjanak. (2021)

Forrás: KÍNA - MOST IS KÖZEL, az MKBT "fotóalbum" pályázata


FOTÓALBUM I.

A fotóalbum megtekintéséhez kattintson a képekre!

© Horváth Gergely


Horváth Gergely II. album: "Igazán kínai"


Kínában járva az utazó számtalan olyan élménnyel, jelenséggel találkozhat, amelyről úgy érzi, ilyesmi csak ebben az országban, illetve csak ennek a népnek a lakóhelyein látható. És amikor hazaérkezvén a barátainak, ismerőseinek fényképes beszámolót tart az útjáról, akkor gyakran mondja, "ez olyan igazi kínai", "ez olyan nagyon kínai". Bár persze a szó szoros értelmében ez nem mindig feltétlenül igaz, mégis az utazónak az az érzése, hogy valami egészen sajátos kínai dolgot látott, gyakran élete végéig megmarad, és ha valahol meglát hasonló tárgyú fényképeket, akkor azonnal Kína jut az eszébe.

Albumomba én is megpróbáltam olyan képeket összegyűjteni, amelyek ezt a "jaj de nagyon Kína", "ez aztán igazi kínai" érzést sugallják.

Ha van valami Kínában, ami egyszerre fantasztikus és szörnyű, az a közlekedés. Egyrészt ámulva nézhetjük a kínai vasúthálózatot és megdöbbenhetünk azon, évente hány száz kilométernyi új autópályát adnak át, másrészt az Isten mentsen meg attól, hogy Kínában vezetni és parkolni kelljen. A forgalom óriási, a közlekedési kultúra és a szabálykövetés azonban még bőven hagy kívánnivalókat maga után. Mindenesetre a forgalom elképesztő, ezt mutatja az album első, Zöld lámpára várva című képe. A milliós nagyvárosokban több millió robogóval közlekednek az emberek, mint ezt az album második, Vajon melyik lehet az enyém? című képe is mutatja. Hogy a hideg, az eső és a tűző napfény ellen a tulajdonos védett legyen, mindenféle, kizárólag Kínában kitalált eszközzel szereli fel motorját, ez látható a harmadik, Sajátos felszerelések című képen. De autóktól és motoroktól távol, gyalogosan sétálva is azonnal felismerhetjük a kavicsokból kirakott sétautakból - amit az album negyedik, Gyalogút című képe mutat -, hogy Kínában vagyunk.

Hasonlóképpen egyértelműen kínaiak azok a kör alakú kapuk, amelyek közül egyet ötödik, Udvar című képünk mutat (bár ha a kapu négyzet alakú lenne, a mögött levő udvar jellege akkor is sejtetné, hogy a kép Kínában készült). A hagyományok egyébként néha szerencsésen úgy vészelik a modernizációt, hogy turistacsalogató jelleggel felélesztik őket, ezt mutatja a hatodik, Mandarinra várva és a hetedik, Ming-kori udvarház háziasszonya című kép.

Jellegzetesen kínai szokás madarak tartása - ezt mutatja a nyolcadik, Kalitkában című kép - és nem utolsósorban a madarak napi megsétáltatása. Ugyancsak Kínára, Kína népzenéjére jellemző az erhu, az egyhúros vonós hangszer, ami az album kilencedik, Erhu zenész című képén látható. Kimondottan csak kínai a taoista hit is, szerzetesei jellegzetes ruházatukkal jól felismerhetők, persze a tizedik, Mobil hit című képen látható ifjú taoista szerzetes ugyanúgy telefonozik a nap nagy részében, mit bármely más fiatal társa a Földön. De olyan "feldíszített karácsonyfa" is csak Kínában látható, mint a tizenegyedik, Kívánságtáblák című képen. És persze Kína jól ismert jelképe a gazdag embereket és súlyos terheket taxiként szállító "riksakuli" is, amit a tizenkettedik, Utcaszobor című képünk testesít meg, természetesen a kiskocsiba ülő gyerekek nagy örömére.

Sajnos az album csak korlátozottan ad lehetőséget "igazán kínai" jelenségek bemutatására, de talán ez a kis ízelítő is mutatja, milyen sajátosan ötvöződik Kínában a csak az országra jellemző hagyomány és modernitás.

Forrás: KÍNA - MOST IS KÖZEL, az MKBT "fotóalbum" pályázata


FOTÓALBUM II.

A fotóalbum megtekintéséhez kattintson a képekre!

© Horváth Gergely


Horváth Gergely III. album: Kínai hangulatok

Aki már járt Kínában, és a negyven-ötvenemeletes csupa üveg-beton felhőkarcolók látványán és a modernitás egyéb jelein túl egy kicsit megpróbál az ország megmaradt értékeivel is megismerkedni, az alighanem megerősítheti azt az állítást, hogy Kínában számtalan jelenség, látvány, tárgyi eszköz, berendezés stb. elképesztő, bár tulajdonképpen megfoghatatlan, szavakkal nehezen kifejezhető hangulatot áraszt. Ebből próbál egy kis ízelítőt adni ez az album, amelynek élére Délutáni fények címmel egy remélhetően mindenki számára hangulatos, ugyanakkor Kínát egyértelműen jelképező kép került. A varázslatos tájak, hagyományos városrészek, régi épületek hangulata filmekről, világhálós képekről jól ismert; ezt a hangulatot próbálja érzékeltetni albumunk második, Kelet Velencéje és harmadik, Vízparton című képe, amelyeken egy dél-kínai települést átszelő csatornát övező festői épületek láthatók. Különleges hangulatot árasztanak a hagyományos dél-kínai kertek is, amelyek tavaiban gyakran gyönyörködhetünk a csodálatos virágszirmokat ontó lótuszban, Buddha és a buddhizmus szent növényében, mint az a Lótuszvirág című negyedik képen látható.

Városokban különleges hangulata van a többnyire már lebontásra ítélt, kevés megmaradt hutongnak, azaz régi városrésznek, ahol néha úgy tűnik, hogy az épületeken túl a személyek felett is megállt az idő, mint az az ötödik, Egy kapun belesve című képünkön látható. Hasonlóan a régi időkre emlékeztető hangulat idéződik fel a Kínában nagy számban élő idős emberek fényképezésekor, ami pl. a hatodik, Nézelődés és a hetedik, Megbeszélés a látottakról című képeken is érezhető. Persze rendszerint a kisgyerekek ténykedése, megjelenése is rendkívül hangulatos szokott lenni, erre szolgáltat példát albumunk nyolcadik, Aranyhalat lesve című képe.

Néha egy-egy - másnak talán jelentéktelennek, sőt esetleg taszítónak tűnő - látvány is képes különleges hangulatot árasztani, mint pl. a kilencedik, Műhelysarok című képen látható épületrész. Ugyancsak sajátos hangulatot kelt, ha egy régi használati tárgy új szerepet kap, mint pl. az a tizedik, Mire jó egy régi ajtó? című képen érzékelhető.

Az étkezés Kínában betöltött fontos szerepéről és annak megjelenéséről egy másik albumban már esett néhány szó. Ám sajátos hangulata van annak is, ahogy az ételek a vásárlókhoz kerülnek. Jól látható, milyen aprólékos gonddal tálalja az árus az általa készített finomságot a fiatal turistalány számára, ahogy az az album tizenegyedik, Vegyenek, egyenek! című képén látható. Mint ahogy annak is van sajátos, bár kissé szomorú hangulata, ha éppen nem megy az üzlet, ráadásul az eladó már nagyon unja is aznapi munkáját; mindez szinte sugárzik a tizenkettedik, Ha nincs vevő című képről.

Ezek persze csak kiragadott példák, hiszen Kínáról további sok ezer olyan képet lehetne hasonló albumokba betenni, amelyek a fénykép készítőjére mindenképp valamilyen sajátos hatással voltak, megtekintésük pedig lehetőséget ad az egykori hangulat felidézésére. Aki pedig ezeket az érzéseket még nem élte át, az ragadjon meg minden lehetséges alkalmat arra, hogy legalább egyszer eljuthasson Kínába és beszippanthassa annak egyetlen más országhoz sem hasonlítható hangulatát.

Forrás: KÍNA - MOST IS KÖZEL, az MKBT "fotóalbum" pályázata


FOTÓALBUM III.

A fotóalbum megtekintéséhez kattintson a képekre!

© Horváth Gergely


Kína összeköt!

#mkbtklub #kínaösszeköt