#mkbtklub

#Bárdi László

orientalista, nyugalmazott egyetemi tanár

az MKBT által adományozott "Civil diplomácia követe"


KAPCSOLAT

feltöltés alatt...


Dr. Bárdi László
Dr. Bárdi László

Bárdi László:

1. Találkozás Kínával

Az ötvenes évek elején az egyetemen (ELTE) nagyon bosszantott, hogy Kínáról a történelem szakon egyetlen vékonyka, oroszból fordított brosúrát kellett megtanulni. Ezt igen kevésnek tartottam, s próbáltam részletesebben megismerni, elsősorban magyar, de angol és német nyelvű útleírásokból. Ezeket igen érdekesnek találtam. A történelem mellett maga a nyelv is érdekelt. Amikor a 70-es évek vége felé a Baranya megyei művelődésügyi osztályon dolgoztam, egyszer csak közölte az Oktatási Minisztérium, hogy küldenek hozzánk egy kínai szakmai küldöttséget. Amikor beállítottak hozzánk, próbáltam kínaiul üdvözölni őket. Nagyon meglepődtek. Úgy tettek, mintha megértettek volna, pedig, most már tudom, végtelenül gyatrán szóltam hozzájuk.

Néhány kellemes pécsi-baranyai nap után, amikor már visszautaztak a fővárosba, nekem is ugyanoda kellett utaznom. Az értekezletünk után a vonatindulásig, szokás szerint, elmentem a Hősök-terére nézelődni a kimeríthetetlenül gazdag Szépművészeti Múzeumba. A téren nagy meglepetésemre összefutottam a nálunk járt kínai küldöttséggel, nagykövetségük munkatársainak a kíséretében. A utóbbiak igen elismerően emlegették a pécsi látogatást, s megkérdezték: szeretnék-e foglalkozni a kínai nyelvvel? Bár csak udvariassági szólamnak gondoltam, de rábólintottam. Napokon belül a posta aztán nagy csomó tankönyvet, szótárt, kazettát hozott, s ezzel már kellő alapom volt a nyelv rendszeres tanulásához.

Évekkel később, 1989-ben a Kínai Nagykövetség közölte: néhány fordításom elismeréseként - amelyek bizony még eléggé gyatrácskák voltak, de azért mégis megjelentek - meghívnak családommal együtt egy egyhónapos kínai körutazásra, hogy jobban megérthessem a kínai gondolkodásmódot, a keleti valóság ismeretlen világát. Ez később évtizedek során folytatódott (a Brit Akadémia Stein Kutatói Ösztöndíját három alkalommal kaptam meg, de később kínai ösztöndíjakhoz is szerencsém volt.).

2. Kapcsolódási pontok Kínához

Tanult szakmám miatt elsősorban történelmi jellegűek a kapcsolataim. Kínai régészekkel, történészekkel, és a rokontudományágak képviselőivel számos közös tanulmányutunk volt, nemzetközi konferenciákra hívtak meg előadónak. (Csak zárójelben merem megemlíteni, hogy ne tűnjék bántásnak: ők akkor még nem mindent ismertek a nyugati tudományok friss eredményeiről, ahogyan nyugaton sem ismerik a világ leghosszabb folyamatos történelmének rengeteg részletét.) Később három kínai egyetemre tanítani is meghívtak, hogy ezzel is szolgáljam a kínai civilizációt. A Selyemút című kínai-magyar folyóiratban éveken át jelentek meg folyamatosan a kétnyelvű cikkeim, továbbá riportok hangzottak el a Kínai Nemzetközi Rádióban, valamint a kínai központi tv történelmi ismeretterjesztő sorozatában is közreműködtem tanácsadóként. Ezeket az ismereteket elsősorban önzetlen kínai barátaimnak, szorgalmas és segítőkész tanítványaimnak köszönhetem. Egykori kínai egyetemistáim mindmáig sokszor felkeresnek, de leveleket, telefonhívásokat is gyakran kapok tőlük (születésnapomra folyamatosan kapom a szebbnél szebb és különlegesnél különlegesebb ajándékokat - írom elpirulva).

Kínai diákjaim, -- akik most már felnőtt, sokszor magas beosztású vezetők, -- abban is segítettek, hogy olyan különleges térségek bejárására is kaptam engedélyeket, ahová -- nemzetbiztonsági okok miatt (?!) - ők nem utazhattak be. Egyelőre. Így történt, hogy Kína olyan elzárt térségeibe is eljuthattam - Kara Hoto romvárosától az indiai-pakisztáni határ közelében fekvő Tashkurganig, az Ordos déli régiójában Tongwanchengtől, a hun nagyvárostól a Takla Makan-sivatagi homokba temetett romvárosokig, ahol sem kínai, sem nyugati kutató még nem járhatott. Egyelőre. (Kínában soha nem lehet tudni, hogy meddig érvényes egy törvény, egy rendelet.)

Az ismerkedés mindmáig folyamatosan folytatódik: 18 könyvben, 36-38 közös tanulmánykötetben, háromszáznál több cikkben, tanulmányban, fordításban, két tucatnyi ismeretterjesztő tv-filmben próbáltam terjeszteni mindazt, amit 31 kínai tanulmányutam során összegereblyéztem. Ezek jelentősége nem csupán önmagában a csodálatos utazások térbeli mértékében van, hanem abban is, hogy megtudom ítélni a változások időbeli folyamatát is. Amit tapasztaltam pl. egy távoli sivatagi oázisban, az néhány évvel, évtizeddel később már néha teljesen más, rendszerint jóval fejlettebb képet mutatott.

A tanulmányutak később egy újabb céllal bővültek. A magyarság eredetének kutatása miatt nagyon fontos nézőpontot kaptam, mert hiába mondjuk, hogy "Kelet népe vagyunk!", ha ezt nem tudjuk hiteles bizonyítékokkal alátámasztani. Kapcsolódó utazásaim erre az összetett kérdésre egyre több tudományágra terjedtek ki, mert ilyen esetben egy tudomány - nem tudomány, egy bizonyíték - nem bizonyíték. Az évtizedek során összegyűjtött bizonyítékok most már nem csupán hipotézissé, hanem tényszerűvé tették Széchenyi imént idézett megállapítását.

(Csak zárójelesen merem megemlíteni: 2017-ben Liu Yandong miniszterelnök-helyettestől átvettem a "Special Book Award of China" kitüntetést. Ugyanezt az ifjúsági kategóriában elnyerte két évvel korábban kiváló műfordításaiért Zombory Klára, az MKBT jelenlegi elnöke is.)

3. Egy Kínával kapcsolatos élmény

Nyilvánvaló, hogy a sok évtizedes tanulmányút rengeteg egyedi emléket hagyott örökül. Most melyiket említsem meg: a pekingi nagy szállodatüzet, ahol alig sikerült megmenekülni? Esetleg amikor Tibetben a Himalája egyik hirtelen hegyomlása zárta el az utunkat? Vagy érdekesebb egy Takla Makan-sivatagbéli oázis főnöke, aki még földet is felajánlott, ha oda visszatérnénk? Esetleg a Nagy Csatorna első teljes végighajózása Qian Long császár egykori útját követően? Hát igen, mindegyik egyedi, mert a 430 km felett száguldó mágneses gyorsvasút a maga nemében éppen olyan különlegesség, mint fáradtan ballagó tevén ülni a Gobi-sivatagban. Most inkább egy hétköznapibb kis úti-részletet mesélek el.

Tizenkilenc évvel ezelőtt, egy ujgur-tanulmányút során Ürümqiben (amit a kínaiak Wulumuchi-nak neveznek) diskurálgattam a történelmi múzeum igazgatójával. Érdeklődött az utazásunk folytatásáról, aztán elgondolkodva simogatta a szakállát. Ha valami különlegesre vágyunk, mondta, akkor menjünk messze északra a Burqin-folyó völgyén végig, aztán egy jó nap múlva térjünk le az Altáj-hegység irányába. Újabb napot követően arrafelé egy olyan népre bukkanhatunk, akikkel legfeljebb vásárokon lehet találkozni, ahová elsősorban különleges állatbőröket hoznak eladni-elcserélni. Kicsit nehéz velük beszélni, nem is tudják pontosan elmondani, honnan is jönnek.

Érdekes tanácsnak ígérkezett, érdemes volt megfogadni. Aztán a bérelt terepjáró egy napi döcögést követően letért a megadott újabb útra (Útra? Már ha szabad a tevék és lovak elmosódott patanyomait előléptetni ebbe a magasrangú kategóriába!). A döcögés is már alig érdemelte meg ezt a nagyképű elnevezést, amikor a völgyben elszórt házakra bukkantunk. A hegy lábánál nagyobbacska patak csörgedezett, fiuk-lányok horgászgattak a partján. Odakanyarodtunk. Bámulva nézegettek ránk: ugyan mit is keresnek itt ezek a "nagyorrúak" (a kínai gyerekek szokták így csúfolni - dabizi - a nyugati embereket) ?

Próbáltam szót érteni velük, természetesen kínaiul, az államnyelven. Nevettek, lökdösődtek, de nem válaszoltak. Hát persze, itt ujgurok között vagyunk! Áttértem erre. A válasz ugyanaz, mint az előbb, nevetgélés, bár egy-egy szót ismételgettek. A hátamon kezdett folydogálni a hideg verejték, most mit is tegyek? Kínomban eszembe jutott, hogy valamikor az elsők között szerkesztettem egy magyar-mongol társalgási szótárt. Abból próbáltam felidézni szegényes emléktöredékeket. Hatalmas siker! Értették, sőt pergő nyelven próbáltak válaszolni. Némi gondot jelentett, hogy én a mai halha-mongolt használtam, ők meg mintha a nagyszüleim nagyszülei lennének, mert valami nagyon ősi mongollal válaszoltak. A helyzet megoldása, ahogyan később kiderítettem: az ő őseik őseit még Dzsigisz mongol nagykán, a jónevű békeapostol telepítette ide csaknem pontosan ezer évvel ezelőtt a birodalom határának a védelmére. Kiderült aztán az is, hogy a folyócska neve, aztán a település, de még a lakók neve is egyformán "hemu".

Egy darabig azzal áltattam magam, hogy na, most sikerült felfedezni az ötvenhetedik kínai nemzetiséget. Persze, azért azt tudtam, hogy létezik Kínában - több ezer kilométerrel keletre - egy Belső-Mongólia nevezetű tartomány, ahol már sokszor megfordultam. Kínában nem ritka, hogy azonos nemzetiség egy-egy része egymástól nagy távolságban él, és ez nem jelent önálló közigazgatási egységet. Mindenesetre ha mostanában szeretne valaki eljutni ebbe a távoli vidékre, nem lehetetlen, hogy a rendkívül dinamikusan fejlődő idegenforgalom már bekapcsolta ezt is a céljai közé.

4. Csatlakozás az MKBT-hez

Már nem tudom pontosan felidézni, valamikor még Polonyi Péter és Lukács Éva idején történt az MKBT-hez történő csatlakozásom. Talán Polonyi Péter évfolyamtársam volt az, aki először hívta fel a figyelmemet erre a fontos szervezetre. Akkoriban még többször meg is tudtam jelenni a budapesti gyűléseken, s egy alkalommal előadást is tartottam ott. Később a sok utazásom miatt erre már ritkábban került lehetőség, aztán a gyakori betegségem is megakadályozta aktívabb közreműködésemet. Azóta elsősorban az interneten tudom figyelemmel kísérni a szervezet sokoldalú tevékenységét. Igen kedves és kellemes meglepetés volt, amikor a covid-világjárvány első szakaszában - kivételes segítségként -- 50 db arc-maszkot kaptam a szervezettől. Nagy megtisztelésnek tekintettem, amikor az MKBT-től megkaptam a "Civil diplomácia követe" kitüntető elismerést. Szívből kívánom, hogy a szervezet ötletgazdag, egyre színesebb tevékenysége segítse elő a magyar és a kínai kapcsolatok folyamatos fejlődését az idők végezetéig. (Pécs, 2022. március 9.)


PUBLIKÁCIÓK

I.) Önálló könyvek:

  • Hunok - székelyek - magyarok. Pro Pannonia, Pécs, 2021
  • Világok vándora. Memoár Műhely, Budapest, 2021
  • Ázsiából - Európába. Ősi keleti lovasnépek vándorútja. Pro Pannonia, Pécs, 2019
  • Őstörténetünk ösvényein. Pro Pannonia, Pécs, 2017
  • Elődeinkről - utódainknak. Őseink ösvényein. Püski, Budapest, 2016
  • Cölibátus vagy házasság? Egy hívő eretnek töprengései. Balaton Akadémia, Keszthely, 2015
  • Napkelet üzenete (1. és 2. kiadás). Balaton Akadémia, Keszthely, 2008
  • Kínai hajónapló. Magyarok a Császár-csatornán. Masszi Kiadó, Budapest, 2008
  • Kína - A letűnt istenek birodalma. Alexandra, Pécs, 2007
  • Kelet népe vagyunk. Helikon, Budapest, 2007
  • Homokba temetett karavánutakon (+ dvd lemez). Masszi Kiadó + Duna Tv, Budapest, 2005
  • Keleti kapcsolatok - Keleti gyökerek. A magyar keletkutatás múltja, jelene, jövője. Balaton Akadémia, Keszthely, 2004
  • Az ősi Selyemút világa. Masszi Kiadó, Budapest, 2003
  • A keleti világvallások története és eszmevilága. JPTE-Ázsia Központ, Pécs, 1999
  • Kína mindennapjai - A mindennapok Kínája. Invokáció-Designer Stúdió, Szeged, 1999
  • Vallástörténeti szöveggyűjtemény I.; JPTE-TANORG, Budapest-Pécs, 1997
  • Vallástörténet I. Keleti világvallások. JPTE-TANORG, Budapest, 1996
  • Őseink nyomában a Távol-Keleten. Pro Pannónia, Pécs, 1993

II.) Tanulmánykötetben:

  • Hazai tudományunk egyik csillaga: Ligeti Lajos. In: Közép-Európa, Százak Tanácsa, Budapest, 2020
  • Kőrösi Csoma Sándor és gyökereink. In: KCsS..., KcsS Közm. Egy., Kovászna, 2017
  • A magyarok lehetséges eredete. In: KCsS..., KCsS Közm.Egy, Kovászna, 2015
  • A magyarság és feltételezett rokonnépei. In: Háromszék, Sepsiszentgyörgy, 2010
  • Keleti kutatóutak tapasztalataiból. In: A magyar örökség, Nap, Szeged, 2004
  • A világ legősibb vizsgarendszere. In: Semper movere, PTE-FEEFI, Pécs, 2004
  • Az erotika nagylexikona (Keleti kultúrák szócikkei). In: Dialóg-Campus, Budapest-Pécs, 2002
  • Encyclopaedia Hungarica I-IV. (Kínai szócikkek). Hungarian Ethnic Lexicon Foundation, Calgary (Canada), 1992-1998
  • Northern China's Nomadic Tribes: Some questions...; In: 2. International Academic Conference...(in Chinese too). Chifeng, Inner Mongolia, China, 1999
  • Chinese Review on Dunhuangology and Aurel Stein. In: Eurasian Studies Yearbook 71, Indiana University, Eurolingua, Berlin-Bloomington-London-Paris, 1999

III.) Fontosabb tanulmányok:

  • A lét és a nemlét értelmezése a világ nagy vallásaiban. In: Confessio, Kálvin Kiadó, Budapest, 2021
  • A harmadik út: Kelet. In: Turán, Budapest, 2008
  • Magyar kapcsolatok a Selyemút mentén (magyarul és kínaiul). In: Selyemút, Peking-Budapest, 2008
  • A Selyemút vándora. In: National Geographic, Budapest. 2004
  • Félárnyékban: Stein Aurél. In: Hitel, Budapest, 2003
  • Dunhuang-xue ji qi yánjiude déshui zai guóji shangde Zhongyaoyiyi. In: 2000 International Conference on Dunhuang Studies
  • Dunhuang (China), 2000. Megváltás vagy veszély a keleti vallások megjelenése társadalmunkban?; In: Confessio, Budapest, 1998
  • A Sárkány Éve. In: Élet és Tudomány, Budapest, 1988
  • A tibeti közoktatásról. In: Köznevelés, Budapest, 1988
  • A magyar népzene lehetséges keleti gyökereiről. In: Az Ének-Zene Tanítása, Budapest 1987 és In: Szittyakürt, Cleveland-New York, 1988
  • Yugurok - uygurok. In: La Ruiz Ancestral - Ősi gyökér, Buenos Aires, 1986 és In:

FOTÓALBUM

feltöltés alatt...


Kína összeköt!

#mkbtklub #kínaösszeköt